Barion Pixel

Hogyan érezheted MAGad szeretve?

Karácsony - a szeretet ünnepe

A karácsonyt hagyományosan a szeretet ünnepének nevezik. Sokan – talán Te is – tiltakoznak is emiatt, azzal érvelve, hogy a szeretetet egész évben kellene gyakorolni, és nem pár napon át előadni, vagyis megjátszani. Nemhiába dől ki a liszt, szakad el a cérna sok családnál éppen a karácsonyi időszakban, sőt, akár Szenteste. Nem egy ilyen történetet hallottam már a klienseimtől.

Szóval nem véletlenül írom éppen most ezt a cikket. Már régóta esedékes, hogy összefoglaljam a szeretetre, vagy még inkább a szeretésre vonatkozó meglátásaimat. Ezeket a gondolatokat elsősorban Horváth Gézának és Loós Balázsnak köszönöm, a könyvekből és személyesen nem ismert tanáraim és inspirátoraim közül. 

Sok tanulómnak és kliensemnek elmondom röviden a lényeget, és azt tapasztalom, hogy az elméleti keret megismerése megvilágító és felemelő hatással van rájuk. A megértés, azaz az átélt tapasztalatok alapján a tanulások levonása elvezet bennünket oda, hogy feléled bennünk az igény a változtatásra. Arra, hogy a jövőben másképp: jobban, hatékonyabban, önazonosabban, és végre win-win alapon csináljuk azt, amiben nem voltunk elég sikeresek, azaz sokszor kerültünk a vesztes pozícióba – a saját mércénk szerint.

Alapvetésként összefoglalom, amit a szeretetről és a szeretésről lényegesnek tartok. A szeretet szinonimája az elfogadás. De vajon minek az elfogadása? Igen, persze: ÖnMAGad és mások elfogadása. És hogy ez mit jelent a gyakorlatban? Azt, hogy el tudod fogadni, ha elutasítanak Téged. Mondok néhány példát. Elutasítanak, amikor nem kellesz: ha kirekesztenek, ha kiközösítenek, ha elhagynak, ha nem figyelnek oda Rád, ha nem hallgatnak meg, ha nem vesznek figyelembe, ha megkritizálnak, ha lehülyéznek, ha megaláznak, ha megalkuvásra kényszerült, ha nem tudod érvényesíteni azt, ami Neked jó lenne, ha becsapnak, ha megcsalnak, stb.

És fordítva: te is elutasítod a másik embert, amikor a fenti módokon viselkedsz vele. Ilyenkor nem szereted őt. Mi több: önMAGadat is elutasítod, amikor ilyesmiket teszel MAGaddal. Vagyis ilyenkor nem szereted MAGadat.

Szerintem ezzel elég kemény szembesülni. Szerinted is? 😊

Szeretet: elfogadás és biztonság

Mindenesetre fontos felismernünk, hogy szeretetre, azaz elfogadásra mindenképpen szükségünk van. Az elfogadottság érzése valójában annak a tudata, hogy elfogadható vagyok, hogy szerethető vagyok, hogy kellek (valahol valakinek), hogy van helyem. Ezt Thomas Harris úgy nevezi, hogy az okéság érzése. Hogy velem minden rendben van. És persze, a másikkal is minden rendben van, ő is oké. Ez adja meg a biztonság érzését, amire a testi és a lelki síkon is alapvető szükségünk van, hiszen örök szellemi létezőkként testet és lelket kapunk, testtel és lélekkel szerelkezünk fel, hogy a fizikai síkon, az anyagban tapasztalni tudjunk, és a tapasztalatainkat feldolgozva tanulni, azaz fejlődni, kibontakozni. Minden ember alapvetően úgy jön a világra, hogy bízik abban, hogy ez a két eszköze a tanuláshoz: a teste és a lelke biztonságban lesz.

A testünk biztonságát a létbiztonság, az anyagi biztonság jelenti. Az a tudat, hogy van bőven minden, ami a testben élt élethez szükséges, és hogy holnap is lesz. És persze azt is, hogy nem szorongok léptem- nyomon a fizikai testem sérülése vagy esetleges megsemmisülése miatt, mert tudom, hogy örök szellemi létező vagyok, és a fizikai test csak átmeneti forma.

A lelkünk biztonsága az érzelmi biztonság. Az a tudat, hogy a MAGamhoz méltó társaságban, társakkal élem az életemet, akikkel önazonos, azaz hiteles lehetek, és lehetőségem van hibázni, majd a hibáimból tanulni és változni.

Összegezve: kétféle elfogadásra, kétféle szeretetre is szükségünk van, mégpedig a fogantatásunktól a halálunk pillanatáig. Hogy kinek mennyi szeretetre van szüksége ahhoz, hogy jól, azaz okénak érezze MAGát, azt jól megmutatja például a kronobiológia képlete. Akinek a szívcsakra értéke alacsony, az jóval kevesebb szeretettel beérni, mint akinek ez a száma extrém magas.

A szeretetnyelvek

Azt pedig, hogy ki milyen módon érzékeli a szeretetet, Gary Chapman szeretetnyelv-tesztjeiből tudhatjuk meg. Az általa azonosított öt szeretetnyelv az érintés, a minőségi idő együtt töltése, az apró szívességek, az ajándékok és az elismerő szavak. Az interneten találsz számos szeretetnyelv tesztet, amit kitölthetsz, és bárkivel ki is töltethetsz.

Miután ezt mind tisztáztuk, végre megvizsgálhatjuk, hogy hogyan tudjuk a szeretetet – elsősorban a számunkra érzékelhető formában – megszerezni? Jelen tudásom szerint erre három módszer kínálkozik. Ezek valójában a tudatfejlődési skála egyes szakaszainak felelnek meg, tehát nagy valószínűséggel mindannyian valahol tartunk a folyamatban. Ki hol. Nem az a lényeg. Hanem az, hogy felismerd, hogy melyik „szeretet”-kapcsolatodat hogyan működteted, és ha nem tetszik, akkor lásd, hogy merre van onnan tovább, feljebb.

 

A szeretet megszerzésének három módszere

1. Elvenni mástól

Az átlagos szocializáció során jelenleg azt tanuljuk meg, hogy a szeretetet – időt, figyelmet, csokit, szexet, dicséretet, jóváhagyást, engedélyt, stb. – egy másik embertől (vagy legalábbis valahonnan) el kell venni. Ez azt is implikálja, hogy a szeretetből véges mennyiség van, és hogy nem egyszerű megkapni, sőt, akár komoly árat is kell fizetnünk érte. Ebben az üzemmódban az a lényeg, a szeretet-tranzakcióban, vagy más szóval a szeretetre vonatkozó kommunikációban a két fél közül az egyik fél mindig veszíteni, a másik fél pedig nyerni fog.

Ha azért, hogy a szeretetet megszerezzem, fel kell adnom MAGamat, azaz azt, ami nekem jó lenne, akkor én veszítek, és a másik nyer, hiszen az ő akarata érvényesül, de akkor is hozzájutottam az annyira vágyott „szeretet”-hez: figyelmet, simogatást, elismerést, túró rudit, barbi-babát, állást, stb. kaptam. Igaz, meg is fizettem érte, de ez eleinte nem tűnik fel, hiszen úgy tapasztaljuk, hogy ilyen az élet, mások is így csinálják. Ez a megalkuvás, az önfeladás, azaz a szégyen útja.

A szégyen szó ismeretlen eredetű, de szerintem a szegény szóval rokon, ami pedig talán a sekély – csekély – szűk szavakkal fakad egy tőről. A jelentésbeli összefüggés elég nyilvánvaló: akinek valamiből csekély van, aki szűkölködik, az szegény, és az szégyenben van, és másokra szorul. A szégyen a Hawkins-féle logaritmikus tudatskálán a legalacsonyabb szint, ahol alig van jelen a belső erő (power). Akinek szinte el is felejtette, hogy ki ő MAGa, az sajnos nem szent, hanem mártír, áldozat, és egyáltalán nem nevezhető tudat-os-nak. Hiába sugallja azt a mai társadalmi norma, hogy ez dicséretes és szép dolog. A társadalom, a közösség szempontjából talán annak tűnhet, de az egyén szempontjából semmiképp sem az, és – megkockáztatom – a társadalom, illetve a közösség szempontjából sem hasznos.

A szeretet megszerzésének másik módja az erőszakkal való megszerzés. A gyerekek esetében a szülők ezt hisztinek nevezik. Ezt általában hamar abbahagyatják velünk. Ha jól meggondolod, nem is kell sok hozzá: egyszerűen megvonják tőlünk a szeretetet, amiből megtanuljuk, hogy ez nem praktikus módszer a szeretet – csoki, karácsonyi ajándék, engedély, ölelés, dicséret, stb. – megszerzésére. A szeretet nyílt, akár erőszakkal való megszerzése társadalmi, közösségi szinten kifejezetten rossz megítélés alá esik, és nem, hogy nem nagyon támogatják, de legtöbbször büntetik is.

Felnőttként ezt persze másképp csináljuk. Vannak nyíltan agresszív energiaszerzők, akik kikényszerítik, hogy odafigyelj rá. Vannak ún. vallatók, akik, akik folyton számonkérnek, és folyton hibákat találnak a másikban. Vannak passzív energiaszerzők, akik az emberek együttérzésére vagy kíváncsiságára alapozva próbálják magukra felhívni a figyelmet, például elmesélik, hogy milyen rettenetes dolgok történtek vele.

Ami a győztes-vesztes felállást illeti: itt az nyert, aki megszerezte MAGának a szeretetet, és az veszített, akitől azt elvette. Pl. ha egy anyuka mégis megveszi a kindertojást a hisztiző gyerekének, akkor a gyerek nyert, az anya veszített. Ez azonban csak átmeneti nyereséget jelent, ugyanis a győztes pontosan tudja, hogy milyen a vesztes pozíciójában lenni, hiszen ő már sokszor volt ott 🙂 Így alakul ki a bűntudat. A bűntudat a Hawkins-féle tudattérképen a szégyen feletti szinten van, azaz még itt is nagyon alacsony a belső erő (power).

Ha egy embert egy „1” számjegy szimboliziál, akkor a szeretet – életenergia – átadásának és megszerzésének ezt a módját az „11” képlettel írhatjuk le. Az egyik ember a másikat lenyomja, rajta állva emelkedik feljebb. Az azonban, hogy mi van alul, változik. Sokszor a legnagyobb mártír, a legelnyomottabb ember is tud olyan „trükköt”, amivel egy pillanat alatt legyőzi az elnyomóját, ha ismeri annak Achilles-pontját. Sajnos, az egyenlet végeredménye független attól, hogy melyik „1” van lent, és melyik van fent. Az eredmény így is, úgy is mindössze 1. A két „1” teljes függésben van egymással, külön-külön nem életképesek. A szeretetenergiát csak mástól tudják – aktív vagy passzív erőszakkal – megszerezni a MAGuk számára.

Az ilyen módon szerveződő kapcsolatot hívjuk Eric Berne nyomán játszmának, és erről is írtam a Mese a két kekszről című írásomban.

2. Hozzájutni cserealapon

Ezt a módszert általában akkor fedezzük fel, amikor felismerjük, hogy mások képesek elvenni – és el is veszik – az energiánkat, azaz mi maradunk alul a fent leírt játszmában. Az ritkábban fordul elő, hogy azt ismeri fel valaki, hogy ő szedi el másoktól az energiát, hiszen amíg ez a módszer beválik, nincs oka igazán változtatni a stratégiáján. Tapasztalataim szerint azonban eljön az életben az az időszak, amikor az agresszor-üzemmódban működő ember számára is kiderül, hogy valami nem stimmel – csak sajnos, nagy valósíznűséggel nem fogja tudni, hogy mi. Amit tapasztalhat, az az anyagi biztonság terén komoly pénzügyi veszteség, presztízsvesztés, kiégés a karrierben, megrekedtségérzés, céltalanság, az érzelmi biztonság terén pedig rossz emberi kapcsolatok, vagy akár kapcsolatvesztés, válás, magány, gyermekteleség, pártalanság.

Hogy a függőségeink nyomára jussunk, és valami megoldást találjunk rájuk, gyakran fordulunk külső segítőkhöz. Ezek három szinten érhetők el. A legolcsóbb és legkevésbé hatékony, de alapnak kiváló megoldás az olvasás, a tájékozódás. Ennél eggyel hatékonyabb, de kicsit drágább lehetőség az önfejlesztő és önsegítő tanfolyamok látogatása, és az ott tanultak egyéni és csoportos gyakorlása. A harmadik, leghatékonyabb, de egyben legdrágább mód az egyéni foglakozások igénybevétele, amelyeken a segítő csak ránk koncentrál, és azon van, hogy támogatásával a lehető legönazonosabbá váljak. Ezt azért írom le, hogy világos legyen, hogy itt a szeretetet a figyelem, a szakértelem formájában kapjuk meg, amiért pénzt vagy valami mást adunk a másiknak.

Ilyenkor valójában két fontos lépést is megteszünk. Az egyik az, hogy fokozatosan leválunk a velünk függésben lévő személyekről. Ehhez fel szükséges dolgozunk a velük kapcsolatos bűntudatunkat. A másik fontos mozzanat az, hogy megtanuljuk felismerni, hogy mi a jó nekünk, és elegendő bizalmat gyűjtünk mind az anyagi, mind az érzelmi biztonságunk terén ahhoz, hogy bátran lépkedjünk az életutunkon. Úgy is mondhatjuk, hogy újra felneveljük saját MAGunkat, a számunkra megfelelő módon. Itt megtapasztalhatjuk a flow élményét, az élet könnyed áramlását.

Ha egy embert egy „1” számjegy szimboliziál, akkor a szeretet – életenergia – átadásának és megszerzésének ezt a módját az „1+1” képlettel írhatjuk le. A két fél autonóm, azaz nincs függésben. A két ember együtt pontosan 1+1=2 ember. Így a kapcsolat kétszer annyit ér, mint az első módszer esetében.

Amikor „1+1” típusú kapcsolatról beszélünk, akkor az mégsem feltétlenül az, amire vágyunk. Erre a kapcsolattípusra az jellemző, hogy a két ember éli a maga külön életét. Tiszteletben tartják egymást, de nem biztos, hogy sok közük van egymáshoz, főleg, ha a kapcsolatukat az előző mintára alapították. Ez párkapcsolat esetén olyasmi is lehet, mintha a két ember kollégista lakótárs lenne. Ez azonban – a korábbi helyzethez képest – sokszor nagy előrelépést jelent.

3. Megkapni a végtelen szeretetből

A szeretetről a spirituális paradigmában elvileg tudjuk, hogy valójában ez az egyetlen létező energia. Hiszen az EGY tudat, a SZELLEM, Isten – ki hogyan nevezi – maga az abszolút Elfogadás. Minden AZ, és a Forrás önMAGát nem utasítja el, és el sem hagyhatja MAGát. Nincs benne sem elkülönülés, sem ítélet, azaz nincs benne magány. Örök szellemi létezőkként az EGY tudatban tökéletes biztonságban vagyunk.

Ezt a tudatállapotot a fizikai síkon nem egyszerű fenntartani, hisz ez a polaritás – a jin és a jang, a befogadás és a kihatás – világa. Minél többször tapasztaljuk azonban meg, hogy milyen érzés a Forrással összekapcsolódottnak lenni, annál könnyebben tudjuk felidézni MAGunkban ezt az igazságot, ezt a valóságot. És így – a MAGunk tempójában – a saját és a kollektív tapasztalatainkat feldolgozva, a tanulságokat levonva és a viselkedésünket átalakítva fokozatosan megtanuljuk, hogy a szeretetből mindannyiunknak végtelen „mennyiség” áll rendelkezésére. Így nincs szükség arra, hogy bárkitől elvegyünk vagy cserealapon szerezzünk MAGunknak, ha hiányát érezzük. Ilyenkor egyszerűen odafigyelhetünk a kapcsolatunkra, és feltöltődhetünk a Forrásból áradó végtelen szeretetből.

Persze, ehhez nagyfokú tudatosság, vagyis jelenlét szükséges. Abszolút precízen észre kell tudnunk venni, hogy melyik pillanatban kezd kifogyni a szívünkből a szeretet, akár önMAGunk, akár a másik ember iránt. És az, hogy ezt észrevegyük – bár óriási dolog – nem is elég. Szükséges még, hogy legyen annyi bizalmunk, hogy a Teremtőhöz, az Atyához, a Belső Mesterünkhöz forduljunk, és hagyjuk, hogy a Nagy Központi Napból áradó Fehér Fény, a Sugárzó Szeretet feltöltse az éppen üres tartályt a szívünkben. Ezt a folyamatot megtámogathatjuk meditációkkal, vagy egyszerű fókuszálással is.

Ha pedig a szívünk csordultig van szeretettel, és tudjuk, hogy ez a szívtartály mindig újratöltődik, akkor azt is megengedhetjük MAGunknak, vagyis ahhoz is elég bátrak lehetünk, hogy önként adjunk ebből azoknak, akiknek nincs elég, és akik – az aktuális üzemmódjuk szerint – elvennénk azt tőlünk. Mennyire más az, amikor valaki elvesz tőlünk valamit, és ettől kifosztva érezzük MAGunkat, mint ha önként és szívesen adom oda azt, amire a másiknak szüksége van, és ettől erősnek és önazonosnak éljük meg MAGunkat. Ez a másik ember felemelése, a kegyelem és az áldás áramoltatása. Nincs benne semmi önfeladás, semmi sajnálat. Egyikünk sem áldozat, és egyikünk sem agresszor. Tehát nincs egyetlen vesztes sem. Ez egyszerűen annak a tudomásulvétele, hogy a másiknak – még – nincs tudatos hozzáférése a végtelen kegyelemhez, így azonban általam megtapasztalhatja azt. És így fokozatosan visszaveheti az erejét, és visszanyerheti az önazonosságát, az integritását. És így eggyel többen leszünk azok, akik hiteles életet élnek, és a nekik rendelt úton járnak, és az általuk elvállalt szolgálatot végzik a SZELLEM művében.

Ha egy embert egy „1” számjegy szimboliziál, akkor a szeretet – életenergia – átadásának és megszerzésének ezt a módját az „1&1” képlettel írhatjuk le. A két fél szinergikus, azaz együttműködő módon kapcsolódik össze, és a kapcsolatuk értéke 11. Így a kapcsolat tizenegyszer annyit ér, mint az első módszer esetében – bár a felszínen sokszor csak annyi különbség látszik, hogy az, aki az áldozat szokott lenni, most jól van, nem merül ki, sőt, egyre erősebb. Így mindkét fél nyert, és egyetlen vesztes sincs. Ez az Új Paradigma. Ez az, amit a most szülinapját ünneplő Jézus idestova két évezrede javasolt: „Szeresd felebarátodat, akárcsak saját MAGadat!” – azaz törekedj win-win kommunikációra.

Az én ajándékom Neked - win-win alapon

Ez az év erre tanított bennünket. A 2020 mesterszámot ad, és a 22 az együttműködő kommunikáció száma. Ami pedig ennek eredményeként létrejön, az a „4”, a gondoskodó, elfogadó szeretet.

Ha önvizsgálatot tartasz, tisztán felismered, hogy kivel és mennyire jutottál ebben. Ne bánkódj, és ne szégyenkezz, ha van még fejlődnivalód. Tudatosítsd MAGadban, hogy már beleálltál, már csinálod, és már haladtál. Ez hatalmas munka, minek szépítsem! Az összes életed összes tapasztalatát szükséges hozzá feldolgoznod, és a tanulságokat levonva új kommunikációs stratégiákat, új viselkedésmintákat beintegrálnod, és alkalmazhatóvá tenned. Most van itt ennek az ideje. Haladj az idők szárnyán, vedd fel a ritmust, és kerülj flow-ba.

És mivel épp ennek a különleges évnek a különleges karácsonyára készülünk, szívesen adok a kezedbe egy olyan spirituális eszközt, amelynek segítségével a szinergikus összekapcsolódást megélheted és gyakorolhatod. Nevezhetjük ezt a kis gyakorlatot spirituális kertészkedésnek is. Egyszerű vizualizációs gyakorlatról van szó, amelyet a szívteredben érdemes elvégezned, napi rendszerességgel. Érkezz meg abba a térbe, abba a tudatállapotba, amelyben érzékeled, hogy a végtelen szeretet áramlik benned és általad. És most képzelj el egy kertet! Ez a Te kerted, amelynek Te vagy a kertésze. Nézd meg jól, hogy milyen. Ezután idézd fel MAGad előtt az Életed valamelyik szereplőjét: olyat, akit nagyon szeretsz, vagy olyat, akivel nem túl fényes a kapcsolatod. Képzeld el, hogy az illető egy növény a Te kertedben. Lásd, hogy milyen növényként jelenik meg. Talán egy ibolya? Vagy egy hatalmas mammutfenyő? Vagy egy meztelen csigákkal teli salátafej? Vagy egy hervatag rózsabokor? Vagy egy gomba? Bármi jó, ne vizsgáld felül, és ne elmélkedj rajta. Egyszerűen csak fogadd el annak, ami és amilyen éppen akkor. Aztán folytasd a következővel és a következővel.

És most következik a kert ápolása. Tudod: “Felelős vagy a rózsádért!” Naponta foglalkozz a kerteddel. Öntözd vízzel, szórd meg csillámporral, helyezz fölé szivárványt, reptess felette csodálatos pillangókat. És figyeld napról napra, ahogy változik. Ahogy a növények életre kelnek, fejlődnek – és ahogy Te is változol. És figyeld a fizikai síkot, hogy hogyan alakul a kapcsolatod az Életed ezen szereplőivel. Apróbb-nagyobb csodákra számíts.

És ha van kedved, írj majd a tapasztalataidról. 

Addig is: Fényes Karácsonyt Neked és a szeretteidnek!

Ha pedig, továbblépnél, és elfogadod, hogy 5 héten át támogassalak az önazonosabb Életed kialakításában, akkor tarts velem!

Legyél szinergikus tanulói közösségem tagja Te is!

További cikkeim

Dino Buzatti: A colombre

Jóról és rosszról – generációs mintával tetézve A Kínai tanmese jóról és rosszról remekül szemlélteti a 4. spirituális alapelvet – amelyet egyébként

Buddha

Buddha ismét feladja nekünk a leckét Buddha az emberiség egyik legjelentősebb tanítómestere. Nem is annyira a szavai, hanem inkább az Élete, a

Scroll to Top