Így olvasd Te is!
Szia Rencsi!
Először is szeretném megköszönni, hogy megmutattad nekem azt, hogy hogyan tudok a problémás dolgaim végére járni. Kezdem az elején.
Először egy SVT-tisztításra mentem el, ahol is nem igen mondtam el magamról semmit, viszont az épp eléggé problémás kapcsolatom került előtérbe. Mivel sikerült megtalálni minden akadályt, ami előidézte a problémákat, és megértettem, hogy mi a „dolgom”, a „stop táblák” kezdtek eltűnni, mondhatni, egy hét alatt.
Ezután még volt egy tisztítás, ahol is az volt a fő kérdés, hogy mit tanuljak? Mi legyen az a téma, ami igazán nekem való. Nem is értettem, hogy miért akarok annyira tanulni, hiszen sosem szerettem, és nem jártam jókedvűen suliba, szinte sosem.
Egy illatterápiás tanfolyam volt a válasz, és másodikra az SVT. Az elsőről nem jött igazán visszajelzés, hát rákérdeztem az SVT-re. Pár napon belül már a csoportban találtam magam, ahol ismét olyan infókat kaptam meg, amik gyökeresen megváltoztatták a meglátásomat egyes dolgokról. Ilyen volt a tanulás is, mert rájöttünk, hogy mikor és hol kezdtem el a tudatalattimban folyó gátat elindítani, és ki volt az a személy, aki azt a bizonyos egy mondatot kimondta…
Nem húzom hosszúra, tömören én azért szerettem bele a Spirituális Választerápiába, mert gyorsan, tisztán és érthetően kapom meg a problémáimra a választ. Igaz, hogy nagy munka helyre tenni a kis kavicsokat, viszont már lassan egy kisebb heggyé váltak ezalatt a két év alatt.
Dombi fiam most lesz 20 éves, elég nehéz időszakon ment keresztül Ő is és a család összes tagja. A haladó tanfolyamon egy vele végzett tisztítás alatt döbbentem rá, hogy miért ragaszkodott annyira az „elvesztett” Bátyjához, és hogy miért kiabálta nekem azt, hogy „én akkor is a Bence vagyok! Vedd tudomásul!” Most is előbuggyantak a könnyeim, ahogy minden alkalommal, amikor a tanfolyamon Bence – úgymond – „előkerült”. Ebből a zavarodásból sikerült Dombit kihozni, már az arca sem hasonlít annyira a Tesójáéra, és a viselkedése is megváltozott. Azóta tudtam segíteni Neki abban, hogy a versei nyilvánosságra kerüljenek, és énekelhessen egy zenekarban. Van még dolgunk, bőven. Viszont meglepődtem, mikor azt mondta, hogy „bezzeg mindenkinek tisztítasz, csak nekem nem!” A válaszom annyi volt, hogy „Nézd csak, ki akarják adni a verseidet, zenekarod van, újra tudsz nevetni, és máshogy látod már a dolgokat.”
Saját életemben elég hosszú idő után rám talált a Párom, egyszerűen a vonzás törvénye segítségével, a magamon való tisztítások, a megerősítések révén, amiket válaszul kaptam, hogy miért is nincs meg a Társam.
Tavasszal vállalkozó lettem, a haladó tanfolyam vége felé kezdtem neki. Jelenleg nem SVT-zek másoknak, azt gondolom, hogy ha „csak” magunkon, és a mindennapjainkon tudok változtatni a Felső Énemmel, már elértem azt, amit egész eddig kerestem.
Hálás vagyok, hálás és alázatos, mindazért, amit Veled megtanultam, a tisztításon, az ábrás gyógyításon és a tanfolyamokon azért a sok mindenért, amit kaptam Tőled, és a Csapat többi tagjától is.
Már „csak” megerősítésnek használom az ingámat, sikerült meghallanom a belső hangomat, amit addig is hallottam, viszont nem fogadtam el, nem hallgattam meg.
Ma kérdezett a Fiam valamit, én egy darabig csöndben voltam, és egyszer csak megjött a válasz, amihez hozzáfűztem, hogy nem tudom, ezt most miért mondtam. Azt válaszolta, hogy „Sose mondasz valamit >>csak úgy<<.”
A tanfolyam előtt sokszor mondtam azt, hogy én már nem akarok ide visszaszületni. Spirituális beállítottságú barátaim mondták, hogy ez nem úgy van ám! Én meg azt válaszoltam, hogy pedig DE! És valóban, mikor mondtad, hogy ez az utolsó inkarnációm, ez várható, én a fellegekben éreztem magam.
Egy szóval és röviden nehéz elmondani az SVT-ről bármit. Én tanultam angyal mágiát, reinkarnációs utaztatást is, de az SVT sokszorta hatékonyabb módszer arra, hogy megértsük, hogy mit és miért vállaltunk most magunkra, hogy mi a feladatunk.
Megmondom őszintén, egy ideje nem érzem magam „idevalónak”, úgy érzem nincs itt mit keresnem már, aztán olykor kapok egy seggberúgást, hogy ni csak, itt egy feladat, egy lehetőség, ne hagyd ki.
Sokáig haragudtam Istenre, hogy elvett tőlem egy olyan embert, Bence fiamat, aki nekem nagyon fontos volt. Aztán mikor elkezdődött a kutatás, mindenféle irányban, kb. 8 évvel ezelőtt, mindig újabb és újabb dolgok kerültek elém. A végső megerősítést a tanfolyamon kaptam meg, ott tudatosult igazán az, hogy a Fiam ennyit vállalt, és hogy miért így ment vissza.
Egy lánynak csináltam a nyáron tisztítást, párkapcsolati témában. Ő babát akart, de a párja valahogy nem akarta, halogatta már évek óta. A tisztítás során kiderült, hogy a fiú ezt kényszernek éli meg. A lány nem értette. Pár napon belül külön aludtak, és szét is mentek. Akkor hirtelen nem értettem azt, hogy miért így alakult, aztán megjött a válasz is. Azóta már igencsak úgy látszik, hogy a leányzó megtalálta a párját, akivel együtt kell lennie. Ott volt a szeme előtt, egy időre eltűnt, és zsupsz, már elő is került. 🙂
Ilyen kicsinek tűnő történetek vannak. Olykor tágra nyílt szemmel mesélnek egy-egy tisztítás után, és akkor szoktam mondani, hogy „Hahó! Ezt mondták nekünk!” 🙂 Mire ők: „Jéé, tényleg!” Úgyhogy egy ideje kérem a tisztítás végén, hogy vegye észre, és fogadja el az éppen történő változást, és vegye észre, hogy amit kívánt, az ott van az orra előtt.
Mesélhetnék még, de nem akarok ömlengeni, meg áradozni, az nem én formám, viszont örülök és boldog vagyok, mikor látom a problémákat megszűnni másoknál és nálam is.
Szeretettel írtam Neked: Szilvi 🙂
