hatékonyság

Anitáék új otthona és a többi bónusz

Anitáék új otthona és a többi bónusz

Ezt a sikertörténetet horvátországi nyaralásunk alatt írom, egy napfényes júniusi délután, a tenger mellől, egy csodás, mediterrán kertre néző teraszról, friss levegő, madárdal, kövön sütkérező gyíkok, nagy családi vacsorák, egyre többet beszélő nagyfiam, járni tanuló kisfiam és kerekedő pocakom társaságában.

Az apartmanunk egy tágas, kényelmes, szerethető családi ház, és ez annyiban érdekes, hogy innen már csak dobozolni megyünk haza a 10. kerületi, negyedik emeleti, másfél szobás lakásunkba, hogy pár nap múlva beköltözzünk kisvárosi kertes otthonunkba. Pedig amikor ezt a nyaralást lefoglaltuk, még nem tudtuk, hogy költözni fogunk, sőt, azt sem, hogy a családunk hamarosan kinövi első otthonunkat...

Februárban derült ki, hogy teljesült a vágyunk, megfogant harmadik gyermekünk, aki - ha minden jól megy - meg is érkezik, még mielőtt nagyobbik testvére betölti a harmadik, kisebbik a másfél évét. Tudtuk, tehát, hogy nagy változások jönnek, de semmi mást nem. Nem tudtuk, hogy Budapesten, az agglomerációban vagy vidéken akarjuk folytatni; hogy házat vagy lakást szeretnénk; hogy újat vagy használtat akarunk; hogy mi lesz a munkahelyeinkkel... De nyár végéig megoldásra volt szükségünk, hogy őszi babánkat már a berendezett új otthonunkba fogadhassuk, annak ellenére, hogy úgy láttuk, anyagi forrásaink semmilyen lehetőséggel nem kecsegtetnek.

Világos, hogy egy ilyen lehetetlen küldetéshez kevés a szorgalom meg az akarat, ezért mielőtt bármit is tettünk volna, megkerestem SVT-tanácsadómat, és -tanáromat, Németh Renátát. Tudtam, ide kell majd a fentiek segítsége mellé az ő empátiája, tudása, tapasztalata, megoldásközpontú gondolkodása is.

A lehető legjobb döntést volt hozzá fordulni. A tanácsadás és segítő beszélgetés során segített tisztán látni, mi a szìvünk vágya, majd kitisztított mindent, ami ennek útjában állt (úgy, mint a családunk blokkolt teremtő készségét vagy a párom és a főnöke közötti stresszt). Ezután gyakorlati tanácsokkal látott el (például, hogy menjünk a gyerekekkel együtt akár drága ingatlanokat is nézni, hogy megérezzük, hol lennénk otthon, vagy hogy a férjem koncentráljon a munkahelyi pozíciók helyett arra, milyen feladatkörben érezne izgalmat, motivációt). Végül egy zseniális pénzügyi tanácsadó és egy megbízható ingatlanjogász elérhetőségével engedett el bennünket, valamint azzal az irreálisnak tűnő, de magabiztos ígérettel, hogy 4 hét múlva látni fogjuk a megoldás körvonalait...

Napra pontosan 4 hét múlva elfogadtuk a lakásunkra tett vételi ajánlatot, miközben addigra már megállapodtunk az álomotthonunk megvásárlásában is.

Az út odáig és azóta is apró csodákkal volt teletűzdelve, amit nem lehetett a puszta vak szerencse számlájára írni. SVT-alkalmazóként pontosan tudom, ilyen érzés, amikor a Felső Én támogatásával halad az ügyünk. Példaul, hogy tanácsadás után néhány nappal a férjemet felhívta egy ingatlanos (akitől hónapok előtt futólag érdeklődtünk a miénkhez hasonló lakások piaci áráról), hogy hozna vevőt a meg sem hirdetett lakásunkra, aki másnap meg is ajánlotta az elvárt árat. Vagy hogy találtunk egy házat, ami mindenben megfelelt az addigra a részletesen megfogalmazott vágyainknak, leszámítva, hogy megfizethetetlennek tűnt,  egészen addig, míg a pénzügyi tanácsadónk nem állt elő olyan konstrukcióval, amivel a jelenlegi havi terheink emelkedése nélkül meg lehet finanszírozni.

Majd jött két kisebb csavar. A vevőnk elállt a vásárlástól, de már aznap előszerződtünk egy másikkal, aki jobb árat fizet. A befejezésre váró álomházunkról pedig kiderült, később lenne csak költözhető, de még azon a héten találtunk ugyanannak a  városnak egy jobb környékén egy ugyanolyan elrendezésűt, amit néhány millióval olcsóbban kínáltak, miközben tartalmazott néhány millió forint értékben számos számunkra fontos extrát. Le is foglaltuk. Időközben a férjemnek is felajánlottak egy állást új városunkban, a mostanival azonos fizetésért, de izgalmasabb munkakörben és jobb munkarendben.

És akkor még nem beszéltem az egész folyamatot kísérő biztonságérzetről, bizalomról, vezettetésről, intuíciókról.

Mostanra (alig 4 hónappal az SVT-zés után!) minden el van rendezve. Adás-vételi szerződések aláírva, hitelfolyosítás és férjem áthelyezése folyamatban. Engem pedig vár gimnazista éveim városa, a közelben sok rokonnal és baráttal, a nagy házzal és a kis kerttel, hogy ideális helyszíne legyen nagycsaládos-kisgyermekes éveinknek. Hálásabb nem is lehetnék.

Van olyan ismerősöd, akinek tetszene ez a cikk? Akkor oszd meg vele!
szerző: Németh Renáta kategória: SVT sikertörténetek, SVT-tanácsadás, Tudj meg többet az SVT-ről!, nincs hozzászólás - Légy te az első!

Kata és az SVT

Kata és az SVT

Heizer Kata, a Kathy Creates tulajdonosa küldte az alábbi beszámolót arról, hogy az SVT milyen áldásokat hozott az életébe:

Tavaly kezdődött. Már sok éve egyedül éltem, egyedül dolgoztam a vállalkozásomon. A gyerekeimet felneveltem, kirepültek. Később a vállalkozásomon is túl akartam adni, mert – mondanom sem kell -, nyomasztó és jövőkép nélküli élet volt az. Egyre erősebben vágytam egy új életre. Új városban, új lakásban, a Társammal.

A barátnőm nagyjából egy évvel korábban ismerkedett meg az SVT-vel, és láttam, milyen sokat segített a családján a tisztításokkal. Magamnak is akartam ezt a tudást… De hol szerezhetem meg úgy, hogy a városban, ahol élek, nincs tanfolyam?

Az elmúlt 10 évben az interneten találtam meg a napi betevő falatot, persze, hogy először most is ott kezdtem a kutatást. Az első keresésnél találtam rá Rencsire. Akarom mondani Hozzá vezettek. Nem sokkal később már csütörtök esténként a monitor előtt ültem, és ittam a szavait, éreztem az erejét és a csoport közös teremtő képességét. Minden foglalkozás csoda volt, felemelő, sok-sok megerősítéssel, hogy amit eddig éreztem, az maga a valóság, MAGa a VILÁG. Ha nem is lett volna folytatása, már akkor is megérte volna mindaz, amit éreztem. Vagy éreztünk, mert bátran ki merem jelenteni a csoporttársaim nevében is ugyanezt. Megerősítitek, Lányok?

De volt folytatása is! Közvetlenül az alap tanfolyam után Rencsi indított egy haladó szintű kurzust is, hogy ne pusztán magunkon tudjunk segíteni, hanem a családon, a szeretteinken, esetleg földi honoráriumért bárkin, aki hozzánk fordul segítségért.

Nekem eddig „kicsit” másképp alakult az életem. Az SVT segítségével hónapok alatt valóra vált a három álmomból kettő. Szinte egyidőben, úgyhogy csak repdestem az örömtől! (Még mindig!) A második érdeklődő megvette a lakásomat és rám talált a FÉRFI, akit csak úgy aposztrofáltam az imáimban, hogy „a számomra legmegfelelőbb”. Most egy másik városban élünk, szerelemben, szeretetben, és „dolgozunk” a harmadik álom megvalósításán.

Egy szónak is száz a vége: 100%, hogy szívből ajánlom mindenkinek Rencsit, az Ő tudását, szeretetét, tapasztalatát és tanári képességeit, mert áldás. Kivéve persze azokat a lelkeket, akik tökéletesen elégedettek jelen állapotukkal, körülményeikkel.

Szeretettel, Heizer Kata

P.S.: Bátran kommentáljátok, posztoljatok, hadd érezzük a csoport sokszorozó erejét és az internet előnyeit, használjuk ki, hogy egy ilyen ambivalens világba születtünk!

Van olyan ismerősöd, akinek tetszene ez a cikk? Akkor oszd meg vele!
szerző: Németh Renáta kategória: SVT sikertörténetek, SVT-tanfolyam, Tudj meg többet az SVT-ről!, nincs hozzászólás - Légy te az első!

Andi története az SVT-vel

Andi története az SVT-vel

Mercz Andi Kaposvárról írta meg az ő sztoriját az SVT-vel:

Nem különleges az én történetem. Nincsenek benne kanyarok, letérések. Jól elkaptam az isteni időzítést, még ha nem is tudtam róla, és haladtam az úton kitartóan, egy darabig egyáltalán nem tudatosan.

2013 nyarán hallottam először Renátáról és a módszerről. Egy női körbe jártam, ott mesélték néhányan, hogy voltak konzultáción, milyen érdekes volt, Renáta mindent meg tud mondani az ingával, beszéltek előző életekről is. Érdekesnek tartottam, de nem éreztem, hogy nekem ezzel dolgom van. A következő év elejére robbant a bomba az életembe. Fogalmam nem volt, hogy mi történik velem, legfőképpen arról, hogy hova fog ez vezetni. Megérteni szerettem volna. Ki lenne az, aki megmondaná nekem, hogy mi történik velem, és hogyan haladjak tovább az életemben. Akkor eszembe jutott az SVT és Renáta, és elkértem a telefonszámát a körben a lányoktól. Nyár vége volt már. Fel is hívtam őt. Budapesten tudott volna fogadni, mert már arra a nyárra túlvoltak a szokásos nyaraláson a lakóhelyem környékén. Vártam a következő nyárig, amikor már nagyon összeborult az életem. Munkahelyet váltottam, válófélben voltam. Addigra már rájöttem, hogy eddig nagyrészt másoknak rendeltem alá magam, és nem a saját életemet éltem. Áldozatiság, szenvedésvágy. Nem is azzal volt akkor bajom, hogy feláldoztam másokért magam, mert ezt szívesen tettem (hiszen én választottam), hanem azt láttam, hogy ettől nem lett jobb az ő életük sem. Megint felhívtam Renátát, aki elmondta, hogy szívesen fogad egyéni konzultációra, de éppen a következő héten tart egy SVT- bemutatót a lakóhelyemen, és aztán alaptanfolyamot indít, és inkább arra biztat, hogy tanuljam meg én is, és dolgozzak magamon. Elmentem a bemutatóra, és az első pillanattól nem volt kérdés, hogy ott a helyem és megtanulom. Ott választottam egy ingát a bemutató idejére, aztán a végén szépen vissza is adtam, és a pár hét múlva kezdődő tanfolyamon újra megtaláltam, azóta is az az ingám, nincs is másik.

Az első pillanatban ráéreztem, miről van szó. Nagyon könnyen tudtam kapcsolódni Felső Énnel és dolgozni az ingával. Nem volt bennem azóta se kétség, nem hagytam abba a gyakorlást, tanulást, akkora volt mindig is a bizalmam ebben a módszerben és Renátában. Az ő útmutatásai alapján elvégeztem az alaptanfolyamot, és minden nap szorgalmasan gyakoroltam egy éven keresztül, írtam egy füzetbe a tisztításokat. Majd elvégeztem a haladó tanfolyamot, a vektorábrás gyógyítást, megrendeltem visszamenőleg is a hírleveleket, részt veszek a workshopokon, klubokon. A mindennapi életem részévé vált az SVT.

Renáta arra is inspirált, hogy más módszereket is megtanuljak, és azt is megmutatta, hogyan lehet az svt-t ötvözni ezekkel, és hogyan lehet használni magam és mások javára. Így jutottam el a kronobiológiához, a családállításhoz, számmisztikához, Bach-virágterápiához.

Az életem változott meg az SVT-vel. Egy új szemléletet kaptam. Rajtam múlik, hogy milyen az életem. Ezt nagy ajándéknak, de nagy felelősségnek is tekintettem. De megerősített annak az érzése, hogy soha nem vagyunk egyedül. Persze én is végigmentem azokon a fokozatokon, ami a szokásos. Először rábíztam magam teljesen az ingára, majd megmondja, kipucolja, nekem csak tekergetni kell.  Sok minden történt így is, nagy felismeréseim voltak. De volt egy pillanat, amikor rájöttem, a tetteim is kellenek a változáshoz. A legnagyobb felismerés az volt, miért is érzem magam ennyire idegennek ezen a világon. Tulajdonképpen itt a Földön. Hogy miért nem foglaltam el a testemet. Mintha egy álomból ébredtem volna fel. És akkor döntenem kellett: megyek vagy maradok. Sok mindenen végig kellett mennem ahhoz, hogy tiszta szívből teljes részvételemmel igent tudjak mondani a maradásra, többször visszaestem.  Aztán visszataláltam Istenhez. Megtaláltam az életem értelmét. Annyira egyszerű: lazának lenni, könnyedén élni az életet, belső békében létezni, flowban áramlani, és ezt megmutatni másoknak is úgy, mintha nem is tudnék arról, hogy ez a feladat. Sokkal nagyobb feladatot kerestem, sokkal fennköltebbet. Mintha ennél lenne nagyobb és fennköltebb.  2016 őszétől indítottam el a MA kincsei életminőség javító és kézműhely műhely nevű vállalkozásomat. A megtanult és magamon alkalmazott módszerekkel szeretnék segíteni másoknak. Úgy fogtam bele vállalkozásba, hogy nem voltam felkészülve az üzleti részére. Az motivált ebben a választásban, hogy irodalomtanárként, osztályfőnökként is úgy éreztem, sokkal fontosabb lenne az életre megtanítani a diákokat és a szüleiket, és ahogy csak tudtam, becsempésztem ezt a tanári munkába. A vállalkozás üzleti része is egyre jobban megy már. Nekem, akitől ez olyan távol állt. Hát nem csoda, nem is itt éltem a Földön. Ezzel együtt a testemre is sokkal nagyobb hangsúlyt fektetek már. A válás óta 3 éve egyedül élek. Szükségem volt erre. De most már ebből is elég volt, nem szolgál már tovább. Felvállalt, tartós párkapcsolatban kiteljesedés következik. Fel vagyok készülve rá. Nagyon hálás vagyok a tanáraimnak, akiktől tanulhattam és tanulhatok. Renáta klubjai, odafigyelése, a közösségünk összetartása megteremti a szupervíziót, ami szinten tart, és megmutatja mindig, hogy magammal mi a teendő, és hogyan tudok a klienseimmel felelősségteljesen, színvonalasan dolgozni. Mindig pont azt adja, amire akkor nekem szükségem van, azt a muníciót, ami tovább éltet és tovább lendít.

svtonline-mercz-andi-sikertörténet

Mercz Andi, MA kincsei – Kaposvár

Van olyan ismerősöd, akinek tetszene ez a cikk? Akkor oszd meg vele!
szerző: Németh Renáta kategória: SVT sikertörténetek, SVT-tanfolyam, Tudj meg többet az SVT-ről!, nincs hozzászólás - Légy te az első!

Napi csoda avagy az Elműangyal

Napi csoda avagy az Elműangyal

Ezt a kis írást egy kedves tanítványom küldte, még az SVT-tanulmáyai kezdetén, az egyik első sikeréről. Olvasd olyan szeretettel és nagyrabecsüléssel, ahogy ő írta 🙂

Ma kaptam egy nagyon szép visszaigazolást az SVT-ről, és most, hogy ezen sorokat írhatom, ajándék.:)

Még érdemben nem kezdtem el a mai napot, épp kávét melengettem, mikor megcsörrent a telefon. Ismeretlen szám, egy fiatalember egyeztette velem az adataimat, majd közölte, ma dolga van nálam, kikapcsolja az áramot… És amennyiben visszajelzek neki délután 3-ig, miszerint befizettem a hátralékot, meglehet, hogy elfelejt hozzám betérni. Hirtelen nem tudtam mire vélni, csak annyit fogtam fel, hogy „Ó, hát ez lehet?” Megköszöntem, hogy értesített, és elköszöntem. Elkezdtem futtatni az Elmű programot a buksimban. Pár hete rendeztem egy régebbi számlát, és tisztában voltam vele, hogy van még tartozásom, de mivel még hiányzott egy kis rész az összegből, inkább nem intézkedtem.

Elszürcsöltem a kávémat, pár perc alatt puccba vágtam magam. Ezalatt szépen rendezgetem a gondolataimat. Előkerestem a legutóbbi számlákat, papírokat… A pénztárcám legmélyén sem volt elegendő összeg, osztottam-szoroztam, kalkuláltam, majd az „egy életem, egy halálom” lendülettel nekiduráltam magam a megoldásnak.

Pár mondatban leírtam az eseményeket Renátának, majd minden kikapcs., csak semmi pánik, földelő meditáció, ráhangolódás, ellenőrzés pontról pontra, a számtáblázaton megnéztem az ügyhöz és az üggyel kapcsolatos emberek százalékos arányát, optimalizáltam 100% pozitív és 0% negatív értékekre, majd „Van e tisztítandó program az adott problémával kapcsolatban?”, átfésülés lezárás a tanultak szerint… Még pár pillanat béke, a lélekjelenlétemet még egy leheletnyi szájfénnyel megerősítettem, és indultam ügyintézni. Történt ez 11 óra magasságában.

Eddig Bók-technikával jártam-keltem, ha napom során kissé morcos dolgozókkal találkozom. Egyszerű, kedves és figyelmes észrevételekkel ajándékozom meg Őket. Például, hogy „Milyen szépen kihangsúlyozza a szeme színét a haja árnyalata”, vagy hogy „Igazán jól áll önnek ez a szemüveg.” Válaszul kaptam mosolyt és figyelmet, ami nagyban megsegítette mindkettőnk hozzáállását, hangulatát.

A bókolás most sem maradt el, sorra tettem a szépet és mosolyogtam 🙂 Ma valahogy a kelleténél is több megértést, helyeslést és elnézést kaptam, holott a magam hibájából kerültem ebbe a helyzetbe. Illetve bagatell mód, egy 105 Ft-os tétel váltotta ki az eseményeket, amit legutóbbi látogatásomkor elfelejtettek kifizettetni velem, de hivatalosan így nem volt teljességében befizetve a számla. Ezen felül a tartozás majd kétszerese volt, mint amit rendelkezésemre állt. Óóó, higgadtságomat megőrizve latolgatunk a lehetőségeket. Az ügyintéző hölgy javaslatára a pénztárhoz járultam, a szerencsére bízott. Ha lesz, az jó lesz. 🙂 A pénztárosnő is felmérte a helyzetemet, és emlékezett rá, hogy „Ó, hát igen maga volt az, akinek legutolszor a 105 Ft…,– de most már minden rendben lesz.” Átadtam a bankkártyám, lehúzta egyszer, nem volt rajta az összeg. Javaslatára ezt csökkentett összegekkel négyszer elvégeztük. Ötödszörre sikerült! 105 Ft kipipálva, plusz egy teljes számla és egy számlarészecske is befizetésre került. Minden jót kívántunk egymásnak.

12 kettőt ütött az óra, nagy volt a forgalom, zajban úszott az utca, így követve a harang hangját, elsiettem a közeli templom kertjébe, leültem egy napfényes padra, és megcsörgettem a kedves kikapcsolós embert. Beszámoltam az eseményekről, a hallottakról, hogy igaz, részben, de teljesítettem a küldetést… Megkérdeztem, hogy van-e akkor ma szerencsém, s elhallgattam. Kérdezte, hogy miért hallgatok. Óvatosan megkérdeztem: „Van szerencsém? Nagyot nevettet. „Magácskának nagyon nagy szerencséje van.” Lányos zavaromban felsóhajtottam, majd megköszöntem az emberségét, és jeleztem, hogy újabb látogatást teszek az Elműnél hamarosan. Ezt félreérthette, és úgy vélte, hogy vele kívánok találkozni. Meg is lepődött, én meg csak annyit tudtam pipacsra pirulva mukkanni, hogy nem, nem szeretnék Magával találkozni, vagyis a jövőben sem, remélem sohasem… Alig tudtam kikeveredni a butus, bájos válaszaimból, végül tisztáztuk, hogy hivatalos okból semmiképp nem kívánatos ez a találka. Javasolta, hogy azért rögzítsem a számát, s bármi Elmű, vagy azon túli okból tárcsázzam bizalommal. „Elműangyal” névvel el is mentettem. Elmorzsoltam pár öröm könnyet még ott a padon, majd hazatérve, felvillanyoztam az otthonomat 🙂

A csoda számomra leginkább abban rejlik, hogy ilyen szépen, simán és könnyedén tudtam kezelni, oldani és végrehajtani ezt a történést. Az utóbbi időben állandósultak a hasonló események, pánik, félelem és önsajnálat borította el a gondolataimat a múltban, és csak külső vészelhárító segítségekkel tudtam a közmű „tüzeket” oltani, ami még inkább elkeserített, és társam lett a szégyen, a bűntudat, a kilátástalanság és a reménytelenség. Volt, hogy napok teltek el, amíg felmostam magam padlóról, és némi pozitív energiát tudtam magamba fecskendezni annak érdekében, hogy ez legyen az utolsó eset.

Ma másképp történt. Sikerélményem volt, megkönnyebbültem, éreztem az önzetlen jót, rádöbbentem képessé váltam segítséget elfogadni, és most én is, csakúgy mint a lámpáim, telve vagyok energiával 🙂

Kedves Robert! Ezeket a sorokat Te nem olvashatod, de gondolataimban hálás vagyok, hogy az SVT által lehetőség nyílik arra, hogy a világ jósága megsokszorozódjon. Köszönöm.  🙂         M.

Van olyan ismerősöd, akinek tetszene ez a cikk? Akkor oszd meg vele!
szerző: Németh Renáta kategória: SVT sikertörténetek, Tudj meg többet az SVT-ről!, nincs hozzászólás - Légy te az első!