Ezt a sikertörténetet horvátországi nyaralásunk alatt írom, egy napfényes júniusi délután, a tenger mellől, egy csodás, mediterrán kertre néző teraszról, friss levegő, madárdal, kövön sütkérező gyíkok, nagy családi vacsorák, egyre többet beszélő nagyfiam, járni tanuló kisfiam és kerekedő pocakom társaságában.
Az apartmanunk egy tágas, kényelmes, szerethető családi ház, és ez annyiban érdekes, hogy innen már csak dobozolni megyünk haza a 10. kerületi, negyedik emeleti, másfél szobás lakásunkba, hogy pár nap múlva beköltözzünk kisvárosi kertes otthonunkba. Pedig amikor ezt a nyaralást lefoglaltuk, még nem tudtuk, hogy költözni fogunk, sőt, azt sem, hogy a családunk hamarosan kinövi első otthonunkat...
Februárban derült ki, hogy teljesült a vágyunk, megfogant harmadik gyermekünk, aki - ha minden jól megy - meg is érkezik, még mielőtt nagyobbik testvére betölti a harmadik, kisebbik a másfél évét. Tudtuk, tehát, hogy nagy változások jönnek, de semmi mást nem. Nem tudtuk, hogy Budapesten, az agglomerációban vagy vidéken akarjuk folytatni; hogy házat vagy lakást szeretnénk; hogy újat vagy használtat akarunk; hogy mi lesz a munkahelyeinkkel... De nyár végéig megoldásra volt szükségünk, hogy őszi babánkat már a berendezett új otthonunkba fogadhassuk, annak ellenére, hogy úgy láttuk, anyagi forrásaink semmilyen lehetőséggel nem kecsegtetnek.
Világos, hogy egy ilyen lehetetlen küldetéshez kevés a szorgalom meg az akarat, ezért mielőtt bármit is tettünk volna, megkerestem SVT-tanácsadómat, és -tanáromat, Németh Renátát. Tudtam, ide kell majd a fentiek segítsége mellé az ő empátiája, tudása, tapasztalata, megoldásközpontú gondolkodása is.
A lehető legjobb döntést volt hozzá fordulni. A tanácsadás és segítő beszélgetés során segített tisztán látni, mi a szìvünk vágya, majd kitisztított mindent, ami ennek útjában állt (úgy, mint a családunk blokkolt teremtő készségét vagy a párom és a főnöke közötti stresszt). Ezután gyakorlati tanácsokkal látott el (például, hogy menjünk a gyerekekkel együtt akár drága ingatlanokat is nézni, hogy megérezzük, hol lennénk otthon, vagy hogy a férjem koncentráljon a munkahelyi pozíciók helyett arra, milyen feladatkörben érezne izgalmat, motivációt). Végül egy zseniális pénzügyi tanácsadó és egy megbízható ingatlanjogász elérhetőségével engedett el bennünket, valamint azzal az irreálisnak tűnő, de magabiztos ígérettel, hogy 4 hét múlva látni fogjuk a megoldás körvonalait...
Napra pontosan 4 hét múlva elfogadtuk a lakásunkra tett vételi ajánlatot, miközben addigra már megállapodtunk az álomotthonunk megvásárlásában is.
Az út odáig és azóta is apró csodákkal volt teletűzdelve, amit nem lehetett a puszta vak szerencse számlájára írni. SVT-alkalmazóként pontosan tudom, ilyen érzés, amikor a Felső Én támogatásával halad az ügyünk. Példaul, hogy tanácsadás után néhány nappal a férjemet felhívta egy ingatlanos (akitől hónapok előtt futólag érdeklődtünk a miénkhez hasonló lakások piaci áráról), hogy hozna vevőt a meg sem hirdetett lakásunkra, aki másnap meg is ajánlotta az elvárt árat. Vagy hogy találtunk egy házat, ami mindenben megfelelt az addigra a részletesen megfogalmazott vágyainknak, leszámítva, hogy megfizethetetlennek tűnt, egészen addig, míg a pénzügyi tanácsadónk nem állt elő olyan konstrukcióval, amivel a jelenlegi havi terheink emelkedése nélkül meg lehet finanszírozni.
Majd jött két kisebb csavar. A vevőnk elállt a vásárlástól, de már aznap előszerződtünk egy másikkal, aki jobb árat fizet. A befejezésre váró álomházunkról pedig kiderült, később lenne csak költözhető, de még azon a héten találtunk ugyanannak a városnak egy jobb környékén egy ugyanolyan elrendezésűt, amit néhány millióval olcsóbban kínáltak, miközben tartalmazott néhány millió forint értékben számos számunkra fontos extrát. Le is foglaltuk. Időközben a férjemnek is felajánlottak egy állást új városunkban, a mostanival azonos fizetésért, de izgalmasabb munkakörben és jobb munkarendben.
És akkor még nem beszéltem az egész folyamatot kísérő biztonságérzetről, bizalomról, vezettetésről, intuíciókról.
Mostanra (alig 4 hónappal az SVT-zés után!) minden el van rendezve. Adás-vételi szerződések aláírva, hitelfolyosítás és férjem áthelyezése folyamatban. Engem pedig vár gimnazista éveim városa, a közelben sok rokonnal és baráttal, a nagy házzal és a kis kerttel, hogy ideális helyszíne legyen nagycsaládos-kisgyermekes éveinknek. Hálásabb nem is lehetnék.
