Barion Pixel

A Halottak napja a spirituális paradigmában

Halloween – Mindenszentek – Halottak napja

 

Ahogy a természet álomra készülődik, és a Nap belép a Skorpió jegyébe, mi, emberek is könnyebben fordítjuk a figyelmünket az elmúlással kapcsolatos témák felé. Az ősz végi ünnepek is erre – a halál és a halottak iránti tiszteletadásra – késztetnek bennünket. A három ünnep, amelynek spirituális tartalmával most foglalkozunk:

  • a Halloween október 31-e éjjele,
  • a Mindenszentek november 1-je,
  • a Halottak napja pedig november 2-a.

A Halloweenről korábbi blogbejegyzésemben írtam. A Mindenszentek és a Halottak napja alapvetően a katolikus egyház ünnepei. A Mindenszentek az összes üdvözült lélek emléknapja, az ún. diadalmas Egyház ünnepe, amelyet III. (Szent) Gergely pápa (731–741)  tett november 1-jére. November 2-án, Halottak napján az Egyház az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévőkről emlékezik meg.  Ez az ún. szenvedő Egyház ünnepe. Ezt az ünnepet Szent Odiló clunyi bencés apát 998-ban vezette be emléknapként, és a 11. században terjedt el a bencés renden kívül is. A katolikus egyház a 14. századtól tette hivatalos ünneppé.

 

Imádkozzunk az elhunytakért!

 

A kereszténységben a holtakért való ima az ókereszténység kora óta (3. század) minden liturgiában megtörténik a szentmisén. A Halottak napján kifejezetten azokért a halottainkért imádkozunk, akik esetleg nem üdvözültek.

Ez azon a hiten alapul, hogy azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de lelkükön még törlesztendő bűn- és büntetésteher van, Isten színe előtt meg kell tisztulniuk. A keresztény attitűd szerint a hátramaradottak számára jelent vigasztalást, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.

A spirituális paradigmában erről természetesen másként gondolkodunk. Ugyanakkor az SRA Tanácsadói kézikönyve többször is megemlíti, hogy az SVT egyik legfőbb funkciója a halottakért végzett munka. Akár SVT-vel, akár anélkül, a halottakért mondott ima voltaképp a földi szférát elhagyott Létezőkért végzett közbenjárás. Erre azért van szükség, mert ők maguk számos okból gyakran képtelenek segítséget kérni. Mi, még fizikai síkon létezők kérhetünk számukra spirituális ébresztgetést, vezettetést és gyógyítást, hogy ezzel is enyhítsük szenvedéseiket, és segítsünk nekik megtalálni a hazavezető utat.

 

Élet és halál a spirituális paradigmában

 

A mi kultúránkban és a mi átlagos szocializációnkkal a halált a “rossz” kategóriába tesszük. Ezt szakszerűbben úgy mondjuk, hogy a modern ember a halál témaköréhez rengeteg diszharmonikus érzelmet és téves hiedelmet, azaz korlátozó tudatalatti programot kapcsolt. Az összesnek ugyanaz az alapja: a SZELLEMtől való szélsőséges elszakadottság létállapota. Az a mélységes mély tudatszint, amikor a szellemi létezőt a számára a tapasztalást lehetővé tevő testével azonosítják.

Így, amikor a test, az anyag élettelenné válik, hihetjük azt, hogy a személy maga is megszűnt létezni. Ez a materialista nézőpont. Úgy tűnik azonban, hogy ezt viszonylag kevesen gondolják, még akkor is, ha egész életükben ezt vallották. A halál pillanatában ugyanis könnyebb mégis azt hinni, hogy az elhunyt “valahogy” tovább létezik.

A spirituális paradigmában természetesen így tudjuk: az a szellemi létező, akit mi testben élő emberként ismertünk, örök életű – akárcsak mi MAGunk. Így a halál pillanatával nem szűnik meg létezni, csak “egyszerűen” más létállapotba került.

A spirituális paradigmában az “élet és a “halál” szó sajátos jelentéstartalommal bír. Az élet számunkra egy tapasztalási ciklus kezdete, a halál pedig annak vége. Valójában úgy is felfoghatóak, mint a “bejárat” és a “kijárat” feliratú ajtó a színpadhoz a színész számára. Amikor inkarnálódunk, azaz testet öltünk, akkor “belépünk” az Élet színpadára, és amikor levetjük ezt az anyagi burkot, akkor “távozunk”, és hazamegyünk igazi Otthonunkba, a Fénybe. Így a születés és halál is ünneplést érdemel, mint az átmenet különleges időszakai. A 2. átmenetről szól az Otthonunk, a visszatérésre való felkészülésről pedig az És az élet megy tovább című filmek.

 

Kinek fáj a halál?

 

A spirituális paradigma szerint tehát a halál akár dicsőséges ünnep is lehetne. Erre két irányból vetődhet árnyék. Az egyik a távozó szempontja, a másik az itt maradottaké. A távozó esetében nyilván a halálhoz vezető út lehet olyan, ami sok-sok diszharmóniát generál a Lélekben, az elmében. A halál pillanata különösen kritikus lehet. Ilyenkor gyakran a Lélekbe égnek bele a programok, hisz a fizikai test memóriája már nem tudja felvenni azokat. Az SVT kifejezetten hatékony módszer az eltávozottak Lelkének megtisztítására, hogy könnyedén hazataláljanak.

A nagyobb kérdés az itt-maradottak gyásza és fájdalma. Miért fáj az nekünk, hogy egy szerettünk eltávozott? Miért nem tudjuk egyszerűen elengedni? Ha váratlan volt a halála, akkor még csak érthető, hogy felkészületlenül ért bennünket. Ha azonban egy hosszas betegség vagy a normál öregedés folyamata lehetővé tenné a felkészülést, akkor miért nem tesszük meg? Talán azért, mert nem tudjuk, hogyan lehetne. Erről majd máskor.

 

Mivel segíthetünk?

 

A halottak napja jó alkalom, hogy segítsünk azoknak a Lelkeknek, akik esetleg elakadtak a földi síkon, akik nem találják a hazavezető utat. Ezzel a Föld bolygónak és az egész EGY Univerzumnak teszünk jó szolgálatot, emeljük a rezgésszintet.

Fontos, hogy tudatosítsuk, hogy a magas rezgésszinten, az öröm, a hála és az elismerés, a nagyrabecsülés hullámhosszán teljes védelemben vagyunk. Ugyanígy azt is, hogy nem a saját energiánkat használjuk az itt ragadt lelkek elvezetéséhez.

 

Mit tehetünk?

  • Érdemes lehet gyertyát gyújtanunk. A Fény irányt mutat.
  • Ha tudsz SVT-zni, végezz egy tisztítást minden olyan Léleknek, akik Tőled várnak segítséget a hazaúthoz.
  • Ha nem tudsz SVT-zni, mondd el az alábbiakban közreadott imádságot!

Imádság az itt ragadt lelkek elbocsátáshoz

 

Robert E. Detzler: Spirituális Választerápia – A szabadság ösvénye c. könyve alapján

Csak egyetlen Jelenlét, Hatalom és Értelem létezik. Most tudatosítjuk magunkban, hogy egyek vagyunk Isten Jelenlétével, Hatalmával és Értelmével. A SZELLEM Fénye tölt el bennünket. Lényünk minden egyes sejtjét és szövetét áthatja és feltölti a SZELLEM erőteljes fehér Fénye. Eloszlat minden sötétséget, korlátot, és felszabadít bennünket. A Fény rezgése másodpercenként több ezer, és ez a Fény és teljesen betölti az elménket és a szívünket. Most kicsordul belőlünk, és energiapajzsként körbeveszi a testünket. Ezen a pajzson mostantól csak a legmagasabb rezgések hatolhatnak át.

Hívjuk és kérjük segítőinket a Fény Birodalmaiból, hogy segédkezzenek nekünk. A Szentlélek vezessen, óvjon és szabadítson fel bennünket.

Ezt üzenjük az összes itt maradt Léleknek: a létezés ezen síkja nem a ti otthonotok. Nem kell itt maradnotok a Föld rezgéssíkján. Szabadon elmehettek a Fénybe. A Fény birodalmában nem vár rátok kritika, kárhoztatás, ítélkezés vagy büntetés. Ott minden vágyatok beteljesül, akár új testet is teremthettek magatoknak. Nézzetek szét magatok körül. Látni fogjátok a Fényt. Induljatok el a Fény felé. Amint az első lépést megteszitek, ott teremnek mellettetek a Fény angyalai, szeretteitek és barátaitok, hogy kéz a kézben vezessenek benneteket a Fénybe. Nyúljatok ki, fogjátok meg a kezüket. Lépjetek be a Fénybe. Szabadok vagytok. Szeretünk,
áldunk, és ezennel szabadon engedünk benneteket. Mi is szabadok vagyunk. 

Köszönjük, Atyám. Ámen.

 

Tetszett? Hasznodra volt? Mutasd meg a barátaidnak is!

Használd az oldalsó gombokat 🙂 Hálásan köszönöm!

Szívesen olvasnál még?

További cikkeim

Dino Buzatti: A colombre

Jóról és rosszról – generációs mintával tetézve A Kínai tanmese jóról és rosszról remekül szemlélteti a 4. spirituális alapelvet – amelyet egyébként

Buddha

Buddha ismét feladja nekünk a leckét Buddha az emberiség egyik legjelentősebb tanítómestere. Nem is annyira a szavai, hanem inkább az Élete, a

Scroll to Top